Vízumszerzés másodszorra...

Nem tudom másnak hogyan alakul egy kényes országba vízumot intézni, de számomra minden mendemonda ellenére igen hamar "jól" alakultak a dolgok az Iráni Iszlám Köztársaság bukaresti nagykövetségén. A világhálón keresztül intézték a meghívómat és minden egyéb formaságot ottani levelezőtársak, barátok, ismerősök. Okulva a tavalyi vízumszerzés tapasztalataiból, nem sajnáltam előtte többször is betelefonálni a nagykövetségre és lejegyzetelni a "listát" amit román állampolgárként előírtak a vízum kiállításához. Hihetetlen, mennyi frusztráció jön ki egy nagykövetség alkalmazottaiból a "bordó-varjas" útlevél láttán. Talán azzal volt szerencsém, hogy magyar nemzetiségű voltam, talán az, hogy a tavaly már jártam országukba.Tény, hogy nagyon nem szívesen osztogassák román állampolgároknak a turista vízumot. Én viszont megszereztem és a tíz napra érvényes vízum mellé kaptam pár nagyon nagyon fontos információt is a konzul úrtól.Elsősorban megtudtam azt, hogy kényelmesen negyvennyolc óra alatt el tudok jutni Bukarestből Teheránba egy kis "sétabuszozással". Ez annak érdekébe, hogy több időm maradjon Iszfahán és Shiraz környékére... Afganisztánt kihagyom az idén, hallgatok a női lelkek intő szavaira és a megérzéseimre.De mindennél fontosabb: VÁR A MESÉS PERZSIA, ÉS MOST MÁR BIZTOS, HOGY ELINDULOK VILÁGOT LÁTNI.

Vár a mesés Perzsia

Egy reggel azzal a gondolattal ébredtem, hogy milyen jó volna Iránba látogatni. megnézni és végigfotózni Persepolist, sétálni egyet a "könyvek utcáján" Teheránban, bejárni a mesés Shiraz régi bazárnegyedét, vásárfiát venni azoknak akiket nagyon szeretek Iszfahán ősi piacán.A gondolatot tettek követték és hirtelen meg is hívattam magam az ottani barátaimmal.:)A vízumot remélem hamar megadják, mivel már nem tekintenek rám ezer idegenként. Tény, hogy a tavalyi rövid ottlétem alatt megszerettem azt a "titokzatos" országot, amelyről csak rosszat hallani a nyugati médiában. Az általam elképzelt útvonalat fogom követni, azt amit már a tavaly is végigjártam egyszer. Stoppal Bukarest-Giurgiu-Stara Zagora-Isztambul-Ankara-Van-Dogubeyazit-Maku-Tabriz-Teherán. Vagyis stoppal vagy autóbusszal kicsi több mint 3ooo kilométert. Visszafele meg ugyanúgy egészen Isztambulig, onnan meg busszal hazáig. A cél pedig egyszerű: meglátogatni Iszfahán, Shiráz, Persepolis álomszép kulturális kincseit mielőtt kitör a háború, mielőtt elfoglalják és középkori szintre "fejlesztik" a háború eszközeivel ezt a csodás országot. És közben hozok vásárfiát szeretteimnek, olyan vásárfiát amellyel nem szolgál a modern nyugati világ hiper-szupermárketes flancolása.