Mezopotámia földjén

Andimeshk, 2011 december 9


Strabón hires görög geográfus az emberiség bölcsőjének nevezte Mezopotámia földjét. Való igaz, a kopár kietlen iráni fennsik után megváltás az utazónak ez a dús növényzettel és életet adó vizzel megáldott alföld. Lépten nyomon az emberiség történelme néz vissza a vándorra.Hires orientalistánk, Vámbéry Ármin 1862 tavaszán utazta be Khuzestan térségét, amely a táj szépségével és a történelmi emlékhelyek sokaságával csalogatja az eddig elmerészkedő utazókat. Nem könnyű ide eljutni, még a mai modern világban is igen körülményes egyik városból a másikba utazgatni. Sok sok órán át tartó döcögés fáradalmait a táj szépsége és az emberek szeretete kárpótolja. A térség vegyes perzsa-arab népessége az idegenekre csodálattal tekint, különlegesnek tartják az utazó-fényképezkedő vándorokat.Sajnos a vidék még két évtized után sem heverte ki az iráni-iraki háború pusztitásait. Barátaim elmondása szerint, a közel egy évtizedig tartó háború itt ebben a határmenti tartományban többet rombolt mint egy évezred összes hóditója együtt. A Szent Védekezés, ahogyan a perzsák ezt a háborút nevezik majdhogynem kipusztitotta a térség őshonos népességét, egész települések dőltek romba az irakiak alattomos támadás következtében. A milliós nagyságrendú emberveszteség Iránnak ezt a tartományát súlytotta a leginkább. Sajnos a háború nem kimélte a Világ kulturális örökségét képező romvárosokat, kulturális kincseket sem. Az öt nagy mezopotámiai ókori város: Ur, Uruk, Babilon, Suza, Csogá Zambil mindenike súlyos károkat szenvedett a harcok során. A helybéliek elmondása szerint rengeteg értékes régészeti lelet, szobor és épület pusztult el 1980-1988 között. Ám barátaim megjegyezték, hogy a térség korántsem nevezhető régészetileg feltártnak. Csak kis részben ismert az itteni emberi kulturák hagyatéka. Nem kimélték a háború kegyetlen viszontagságai az öntözőberendezéseket és a csatornákat sem. Pedig ezen a területen, amely az ókorban a városiasodás és a várossáválás bölcsője volt, létfontosságú az öntözés. Az ókori nagy városállamok és világbirodalmak korában megépitett csatornarendszerek majd mindenike a Tigris és az Eufrátesz bő vizhozamára alapozta működését. Ezt sajnos a középkor viharos népvándorlásai,az arab hóditás és a török uralom tönkretette, igy 1900-ra a sivatag amely Arábia térségéből, délről terjeszkedett északra, elérte az Eufrátesz völgyét. A probléma megoldatlan maradt egészen a múlt század közepéig, amikor angol és francia mérnökök újratervezték és újraépitették az öntözőberendezések nagyrészét a Tigris és az Eufrátesz völgyében. Az arab forradalmak és az iráni iszlám forradalom pontosan a legnagyobb kincset tették tönkre: az életet jelentő öntőzőrendszereket, évezredekre visszavetve a mezőgazdaságot és a termelést. Jelenleg a térség kevesebb mint tiz százaléka öntözött terület, ám mennyiségileg ez is nagymértékben el tudja látni Irán közel nyolcvan milliós népességét gabonafélékkel és zöldségfélékkel. Sajnos a turizmus gyakorlatilag nem létező jelenség errefelé. Még az ismertebb és világszerte az Emberiség Kulturális örökségeként ismert Szúzában is ritka az errelátogató turista. Pedig van amit errefelé nézelődni. Dáriusz király mesés palotájának romjai mellett megtekinthető az emberiség első városi települése, amely akkoriban közel 7000 éve rendelkezett csatornázással, vezetékes vizzel és elkülönitett temetővel. De pár kilométerrel arrább Csogá Zánbil mellett találjuk a világ egyik legrégebbi elámi téglapiramisát (zikkurat), vagy éppenséggel megcsodálhatjuk az Időszámitásunk elötti második évezred kultikus épitményeit. Néhány mérföld távolságban találjuk Dezfúl város központi részében azt a 22 lyukú hidat, amelyet római hadifoglyokkal épittetett I Sápur szászánida király miután tönkreverte róma rettenthetetlen légióit Babilón mellett. Mindezek mellett ott van az a nem elhanyagolható tény, hogy az itteni ételek igen izletesek és az éhes vándor cseréptányérjába újra és újra pakolnak, ha látják a helybeliek, hogy fogytán a betevő falat.Meleg teát pedig a nap minden órájában, a térség báremely településén töltenek. Mondhatni... kegyes erőszakkal, mosolyogva - visszautasithatatlan ajándék a nagy hóségben.Mindezen értékek mellett ott van az, hogy az ősi mezopotámiaia kultúrák földjén járunk, az emberiség bölcsőjében, kultúrák szülőföldjén. A bizonytalan politikai helyzetű térségben lehet, hogy vissza nem térő alkalom ezt a tájat meglátogatni. Addig amig ezt is el nem söpöri a történelem vihara mint Irak földjét.