Vasárnap éjjel indulok...

A vizum a zsebemben... készül a terv. Lássuk mit viszek magammal: egy cserebugyi, egy ing, egy cserezokni, egy pullover, "talibán kabát", kaftán, fotógépek, fél liter propoliszos unicum, négy fej fokhagyma, két térkép, sapka, kesztyű, nagykabát. Végre a terv is körvonalazódni kezdett és már látom a fényt az alagút végén.Nagyjából három egész napot utazok Teheránig. Vagyis ez azt jelenti, hogy hétfő reggeltől csütörtök reggelig. Teheránban nem szándékozok több napot tölteni, bár Mihai Cernătescu barátom tutti nem fog továbbengedni szombat előtt. Teheránból egyenesen leutazok Iszfahanba, ahol gondolom két nap elég lesz arra, hogy bejárjam a keleti Világ egyik legszebb történelmi óvárosát, bazárnegyedeit és kézműves utcáit.Mindenképpen útba ejtem az örmény negyedet, a Megváltó katedrálist,a mecsetek terét és nagyjából mindazt amit Vámbéry Ármin dervisként meglátogatott 1862-ben.Iszfahánból leutazok 13-án Shirazba, ahol mindenképpen meg akarom nézni a Nas Ol Molk mecsetet, az Arg-ot, az Anglikán templomot, a 7-ik századi orvosi egyetemet és a mecseteket. Shirazban szállást ütök és onnan látogatom meg két napon át Persepolist, remélem találok olcsó szállást a régi perzsa főváros romjai közelében. Valamikor 17-én érkezek vissza terveim szerint Teheránba és még aznap este indulok vissza Isztambul irányába, ahova reményeim szerint 19-én érkezek meg. Haza Székelyországba egy nappal később...Bizok a szerencsémben és a Világ vezető politikusainak józan eszében, hogy legalább addig amig ott leszek nem fogják megtámadni a csodaszép Iránt.